Tizenkét év telt el azóta, hogy a nagy fehérköpenyes varázslóra felnéző „ketteske”, a gyógyítás tárgyaként kezelt beteg az orvos partnerévé válhatott volna. De mi változott az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény életbe lépése óta, amikortól – elvben legalábbis – a betegnek jogai is vannak az egészségügyi intézményekben? Változott valami? S egyáltalán: lehet-e bármit is a joggal szabályozni egy olyan területen, ahol ma is feudális hierarchia dívik, még ha modernizált változatban is?   Ma, ha egy politikus három mondatot mond egy jelentéktelen témában, arról részletesen beszámolnak a lapok. De arról, hogyan hal meg százezer ember egy évben úgy, hogy semmit nem tud törvényben foglalt jogáról, amellyel beleszólhatna életvégi kezelését érintő orvosi döntésekbe, ezzel ma nemigen foglalkozik senki – vallja Köbli Anikó: Aszklépiosztól a betegjogokig címmel megjelent szociográfiájában dr. Kovács József bioetikus. A Szépíró Műhely gondozásában napvilágot látott könyvben szó esik orvosok és betegek méltóságáról, sérelmeiről, műhibákról, eutanáziáról és a halál közelébe kerültek ellátásáról, hálapénzről és más korrupcióról, transzplantációról és agyhalálról, s nem utolsó sorban a betegek biztonságáról. Megszólalnak betegek és orvosok, jogászok és jogvédők, elmondja gondolatait az orvostörténész épp úgy, mint korábbi egészségügyi miniszterek, a bioetika hazai atyjának tartott Blasszauer Béla, a törvény előkészítésével megbízott Kapócs Gábor, vagy a törvény elfogadása előtt modellkísérleteket végző Szószóló Alapítvány elnöke, Matkó Ida aneszteziológus – szokatlanul őszinte hangnemben.   A könyv azt sürgeti: kezdődjék végre társadalmi párbeszéd elrendezetlen kérdéseinkről az egészségügyben, mert hovatovább nincs senki, aki jól érezné magát a helyenként átláthatatlan, helyenként meglehetősen szervezetlen rendszerben. M. T.

Tizenkét éve a nagy fehérköpenyes varázslóra felnéző „ketteske”, a gyógyítás tárgyaként kezelt beteg az orvos partnerévé válhatott volna. 1997-ben lépett életbe a betegjogokat rehabilitálni szándékozó új egészségügyi törvény. Mi változott azóta?...

A szerző Amerikába szakadt hazánk fia, aki az 50-es évek végén a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte meg az első diplomáját. Túl a 70-en, - a ma már három diplomával rendelkező professzor - visszaemlékezik a múltra, amelyet kemény, következetes munka, sikerek, drámai események, és egy szerető család irigylésre méltó összetartása jellemez. Sólyom Antalnak először az orvosi kutatás, majd a pszichiátria, míg az utóbbi években a bioetika került tevékenységének a középpontjába. Mindhárom területen kimagasló eredményeket ért el. A csecsemő pszichiátria egyik ismert úttörőjévé vált. Dr. Blasszauer Béla könyvajánlója.